Amikor meglátogatja oldalunkat, akkor automatikusan információt kapunk az Ön által használt eszközről: így a látogatás időpontját, látogatott oldal elérését,
eszközön használt böngésző, néhány esetben a mobiltelefon típusát, illetve az Ön IP címét. Tájékoztatjuk, hogy az oldal fejlesztése és védelme
(biztonság, hibakeresés, csalás megelőzése) céljából, legfeljebb 90 napig a látogatásáról az alábbi adatokat tároljuk:
- Látogatás időpontja - Látogatott oldal címe - Böngésző típusa. Egyes mobiltelefonok esetében ezzel az információval együtt megkaphatjuk az operációs rendszer, a szolgáltató és / vagy a telefon típusát is.
A tárolt technikai információk önmagukban nem alkalmasak személy azonosítására. Bővebb információt az adatkezelési szabályzatunkban talál.
Kereskedelmi tevékenység, reklámok
Az oldalon reklámot nem jelentetünk meg, az adatokat kereskedelmi célból nem adjuk tovább.
Felhasználó eszközés tárolt információk (sütik)
Tájékoztatjuk, hogy oldalunkon nem használunk sütiket, az Ön eszközén nem tárolunk a látogatásával kapcsolatos adatot.
Nő - Járó Zsuzsa
Férfi - Kenderes Csaba
Szomszéd - Faragó András
Lány - Kiss Anna Laura
Anya - Dániel Vali
Fiú - Náray-Kovács Zsombor
„Én magának zsidó vagyok?”
Budapesten vagyunk, a 2000-es évek elején. Kárpótlási ügynök csönget be egy nőhöz. A nő közli vele, hogy a családjától semmit nem vettek el, nincs miért kárpótolni őket.
„Én a zsidó kárpótlás miatt jöttem” - válaszolja erre a Férfi, mert a cégének van egy listája azokról, akiket veszteség ért a Holokauszt alatt. Nem anyagi, hanem emberi veszteség.
„Én magyar állampolgárnak születtem, nekem vallásom nem volt soha, a lánykori nevem magyar, a volt férjem neve magyar, a gyerekeim magyarok, az unokáim is magyarok lesznek feltehetőleg… (…) Ha nem is maga, de a lista készítői mégis úgy gondolják, én zsidó vagyok… Milyen alapon? És erről gondolnak is valamit, nem? Mi az, hogy zsidó?” - kérdezi a Nő.
Habár remekmű, nem véletlen, hogy eddig csupán kétszer mutatták be.
Zavarba hozza a nézőt, mert olyan tabukat tör meg, melyekről még baráti társaságban is csak óvatosan merünk beszélni. Ha egyáltalán merünk.
Mert a mű valós és vélt érzékenységeket sérthet: szókimondó, de nem didaktikus.
Mert senki nem tud mit kezdeni, ezzel az 1998-ban megjelent színdarabbal.
Mi az, hogy zsidó? Mi az, hogy zsidó Magyarországon?
Auschwitzot meg lehet pénzben váltani?
A darab olyan kérdésekkel szembesít minket, melyeket eddig még senki nem tett fel ilyen nyíltan és pontosan ebben az országban.
Pedig a megbeszéletlen tragédia nemzedékek életérzését határozta meg a múltban, és határozza meg a jelenben. Akár zsidó valaki, akár nem. Mondhatjuk transzgenerációs traumának, de nevezhetjük mély, szülőről-gyerekre öröklődő fájdalomnak és félelemnek is.
Egy férfi és egy nő beszélget egy előszobában, szereplők jönnek-mennek, zajlik az élet, s közben a szemünk előtt elvonul Magyarország XX. százada.
Idén van a magyarországi Holokauszt 80. évfordulója. A Szappanopera olyan kérdéseket tesz fel nekünk, melyekkel ideje szembenéznünk.
Az előadást egy részben játsszuk, hossza kb. 90 perc.
Az előadás a Szentendrei Teátrum koprodukciójával jött létre.
Az előadást a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatja.