Amikor meglátogatja oldalunkat, akkor automatikusan információt kapunk az Ön által használt eszközről: így a látogatás időpontját, látogatott oldal elérését,
eszközön használt böngésző, néhány esetben a mobiltelefon típusát, illetve az Ön IP címét. Tájékoztatjuk, hogy az oldal fejlesztése és védelme
(biztonság, hibakeresés, csalás megelőzése) céljából, legfeljebb 90 napig a látogatásáról az alábbi adatokat tároljuk:
- Látogatás időpontja - Látogatott oldal címe - Böngésző típusa. Egyes mobiltelefonok esetében ezzel az információval együtt megkaphatjuk az operációs rendszer, a szolgáltató és / vagy a telefon típusát is.
A tárolt technikai információk önmagukban nem alkalmasak személy azonosítására. Bővebb információt az adatkezelési szabályzatunkban talál.
Kereskedelmi tevékenység, reklámok
Az oldalon reklámot nem jelentetünk meg, az adatokat kereskedelmi célból nem adjuk tovább.
Felhasználó eszközés tárolt információk (sütik)
Tájékoztatjuk, hogy oldalunkon nem használunk sütiket, az Ön eszközén nem tárolunk a látogatásával kapcsolatos adatot.
Az Egy, Kettő, három című darab, a Norrison bankigazgatót játszó főhős jutalomjátéka. A darabot korábban Gálvölgyivel láttam, ő egy kora XX. századi közegben a humoros oldalát vette elő. Akkor Gálvölgyi a Blikknek így nyilatkozott a darab kapcsán (teljes interjú):
-Emlékszem, előfordult, hogy Molnár Ferenc: Egy, kettő, három című darabja előtt rémülten ültem az öltözőben, és azt mondtam magamban: ez ma este nem jön össze… Aztán valahogy mégis összeszedtem magam és megcsináltam az előadást. De még ma is nagyon sok időmbe és energiámba telik, hogy elhitessem magammal, na meg a nézőkkel, hogy én vagyok a Gálvölgyi.
Az Átrium darabja teljesen más, sokkal lendületesebbnek éreztem, a főszereplőt játszó Alföldi Róbert a darabot hatalmas profizmussal vitte a hátán, hiba nélkül darálja az utasításokat. A november 9-i Népszava mellékletében így nyilatkozik szerepéről: - Milyen érzés az elejétől a végéig színpadon lenni? - Fáraszt (nevet). Nem tudom még, milyen érzés, egyelőre az életemért küzdök.
Lehet, hogy ez az oka, hogy azzal az érzéssel jöttem ki, hogy ez a darab nem több, mint egy jól sikerült mestermunka. Talán a darab hibája is, hogy már az elején eltávolodunk a szereplőktől: mindenki önző, és egy pillanatra sem merül fel, hogy ne sikerülhetne. A rendezői koncepció is próbál abba az irányba menni, hogy bár ez egy vidám darab, de gondolkodjunk el rajta. Alföldi a fenti interjúban így nyilatkozott erről:
- (…)Annak a rendszernek, amit felépített és működtet, lényegét tekintve ugyanúgy a része ő is. Ezzel szembesül a darab során, de ettől még ugyanúgy folytatja majd tovább az üzletet. - Mintha cinikus távolságtartással szemlélné az alkotását. - Szerintem nem távolságtartás, tűzoltás van. Ahogy mondja, minden csatát meg kell nyerni. Az nem lehet, hogy valami nem úgy van, ahogy ő akarja.
A színpad a múlt század harmincas éveit idézi, bár engem zavart a modern telefon, Juditot pedig a króm csővezeték bútorok, nem tudtam eldönteni ez az időtlenséget vagy az időhiányt sugallja. Összességében sikerült a rendezői koncepció, hiszen a darabon több napja gondolkodom, (most is itt a fejemben egy mondata »Eddig azt hittem a pénzt előbb meg kell keresni, és csak utána lehet elkölteni«, de ennek ellenére, nem biztos, hogy újra megnézném.
Norisson bankigazgató: Alföldi Róbert Antal: Szatory Dávid Lydia: Lénárdt Laura Titkár: Lugosi György Kunó kisasszony: Parti Nóra Felix: Debreczeny Csaba